<< vissza az Kicsák György parochus kezdőoldalára

Egyházközösségünk története / hun

vasárnapi prédikáció



Prédikáció helyett 2009 november 15.

Körlevél a Szent Erzsébet-napi gyűjtésre

2009. november 13., péntek 13:04

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelet adott ki a november 22-i, Szent Erzsébet-napi gyűjtéshez kapcsolódóan. A körlevelet, amelyet az alábbiakban közlünk, november 15-én, vasárnap minden magyarországi katolikus templomban felolvassák a szentmisék keretében.


Krisztusban Kedves Testvérek!

Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe nem csupán egy nagy magyar szent liturgikus ünnepét jelenti egyházunk számára, hanem annál többet. Példája felszólít bennünket arra, hogy igyekezzünk megőrizni és továbbvinni az evangéliumban gyökerező szolgáló szeretetet.

Szent Erzsébet kitárta szívét a nélkülözésbe és a szegénységbe sodródott emberek előtt. Nemcsak a helyzetet ismerte fel, hanem azt is, hogy az evangélium tanítása alapján mi a teendő. Kötelességének érezte, hogy az együttérzésen túl tevékeny szeretettel segítsen nehéz helyzetbe jutott embertársain. A nyomorgókat még akkor is segítette, amikor már ő maga is szegénységre jutott. Élete végéig folytatta a szeretet szolgálatát.

A mai gazdasági világválság egyik szomorú következménye, hogy egyre többen kerülnek – sokszor a saját hibájukon kívül – anyagilag kilátástalan helyzetbe. A statisztikai adatok mögött meg kell látnunk az elszegényedett és kilátástalan helyzetbe került családokat, a megélhetésért aggódó családfenntartókat, a nélkülöző gyermekeket. Ez a jelen társadalmi és gazdasági problémáinak a következménye.

A gazdasági válságból keresi az emberiség a kiutat. Szentatyánk, XVI. Benedek pápa idén megjelent Caritas in veritate kezdetű enciklikájában így szól erről:

„Isten nélkül nem tudja az ember, merre kell mennie, és nem egyszer annak megértéséről is megfeledkezik, kicsoda is ő valójában. Tekintettel a népek fejlődésének hatalmas problémájára, amely szinte már elcsüggedésre és magadásra késztetne minket, a mi Urunk, Jézus Krisztus szava siet segítségünkre, és tudtunkra adja: >>Nálam nélkül semmit sem tehettek<< (Jn 15,5), bíztat bennünket: >>Én veletek vagyok minden nap a világ végéig<< (Mt 28,20).” (Cv 78)

„A fejlődésnek szüksége van a keresztényekre, akik az imádság gesztusaiban Istenhez emelik a szegényt, akik annak tudatában élnek, hogy az igazság által áhított szeretet, caritas in veritate, amelyből az igazi fejlődés kiindul, nem a mi művünk, hanem ajándékként kapjuk. Ezért nem csupán tudatosan kell reagálnunk a legnehezebb és legkomplikáltabb dolgokban is, hanem mindenekelőtt az ő szeretetére kell hagyatkoznunk.”(Cv 79)

„A gazdasági segélyeknek is olyanoknak kell lenniük, amelyet nem kísérhetnek hátsó gondolatok. Nem csupán az érintett országok kormányának a bevonása szükséges, hanem a civil társadalom helyi gazdasági szereplőinek, kulturális tényezőinek, valamint a helyi egyházaknak bevonása is. A segélyprogramoknak egyre nagyobb mértékben kell olyan jellegzetes programformákat átvenniük, amelyek a segélyezett általi hozzájárulást és a segélyezésben való részvételt is magukba foglalják.” (Cv 58)

„A népek fejlődése mindenekelőtt azon múlik, hogy önmagukat egyetlen családként ismerjék fel, amely valódi közösségként együtt munkálkodik és amelyet olyan egyének alkotnak, akik nem egyszerűen egymás mellett élnek.” (Cv 53)

„Ez >>társadalmi téren szeretet az igazságban<< (caritas in veritate sociali): a társadalomban hirdeti meg Krisztus szeretetének igazságát.” (Cv 5)

„Ám a szeretet túlhalad az igazságosságon, mert szeretni annyi, mint adni, odaadni a másiknak azt, ami az >>enyém<<; ugyanakkor a szeretet soha nem létezik igazságosság nélkül, amely azt követeli, hogy megadjuk a másiknak azt, ami az >>övé<<, ami léte és működése alapján megilleti. Nem tudok a másiknak a >>magaméból<< ajándékozni, ha előbb nem adtam meg neki azt, ami az igazságosság alapján jár neki.”(Cv 6)

Kedves Testvérek!

Szentatyánk szavai elgondolkodtatnak és arra biztatnak bennünket, hogy Szent Erzsébet példáját követve, a magunk módján vegyük ki a részünket a szegénység elleni küzdelemből.

A Katolikus Egyház hivatalos segélyszervezete, a Caritas Hungarica – Katolikus Karitász irányítja és végzi az egyház szeretetszolgálatának feladatait. Köszönetet mondunk annak a sok ezer önkéntesnek, akik az egyházmegyék karitászcsoportjaiban áldozatos munkát végeznek. Támogassátok és segítsétek a Karitász munkáját lehetőségetekhez mérten: önkéntes segítői munkával, adományok felajánlásával.

November 22-én a templomi gyűjtést az egyházi karitatív munka céljaira ajánljátok fel. Ezzel is méltó választ adhattok arra a felhívásra, amit Szentatyánk hirdetett meg az evangélium szellemében a szegénység elleni küzdelemre.

2010 a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve lesz. Hogy a katolikus egyház is kézzelfogható jelét tudja adni a világban a krisztusi szeretetnek, kérünk benneteket, adakozzatok a szükség komolyságához illő nagylelkűséggel a Karitász javára rendezett országos templomi gyűjtésen.

Minden adományért előre is hálás köszönetet mondunk.

Árpád-házi Szent Erzsébetnek, a Katolikus Karitász védőszentjének oltalmába ajánljuk a karitatív szolgálat minden önkéntes segítőjét és jó szándékú támogatóját.

Isten áldja és segítse meg hazánkat, hogy mihamarabb megszűnjék a nélkülözés és jusson elegendő kenyér minden család asztalára.

a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

 

ANGYALI SEREGEK 2009.11.8

 

A mai napon egyházunk az angyali seregeket, azok vezéreit állítja lelki szemeink elé. A cél egyértelmű: hogy valamelyest mindnyájan közelítsünk az „ angyali lét „ felé, hisz az ember is Isten teremtménye létének célja a közösség Istennel.

 

Hogyan tudjuk körülírni eme angyali lét jellemzőit.

 

 1./Az angyalok legelső – ismérve, hogy szüntelenül Isten színe előtt vannak. Életük teljesen nyitott az Isten előtt, létük, 100 % - ban az Isten szemlélése, szolgálata!

 

Ezzel szemben az ember, mint Ádám követője – a bűn által a maga útjára lép, elbújik az Isten elől, távolra megy - saját hatalmát akarja kiterjeszteni. Az angyalok számára is adott volt e lehetőség, és egyik águk Lucifer vezetésével ugyanezt tette. Őket nevezzük maga a sátán angyalainak, ördögöknek. Döntésük következménye az Isten – és a szeretet – nélküli , állandó pusztító, értelmét vesztett lét kínzó szenvedése.

Az angyalok ezzel szemben a szeretetben való beteljesülés meg nem szűnő, minden elképzelést felül múló boldogság létállapotában, az Isten szeretetének állandó áradásában léteznek. Elképzelhetetlen számukra, hogy csak egy pillanatra is elszakadnának e légkörből.

Eszembe jut Ábrahám szava: „…közöttünk és közöttetek áthatolhatatlan űr van…” Lk 16,26 . A két létállapot áthatolhatatlan távolságra van egymástól: örökké Isten előtt végtelen boldogságban – szüntelen egyedül, a hiány iszonyatos szenvedésétől gyötrődve.

 

Az ember számára állandó feladat, hogy nyitott maradjon az Istenre, hogy helyet adjon életében az Isten szándékának. Lelkiismeretén keresztül meghallja, és tetteiben választ adjon az őt szólító Istennek. E kommunikációt zavarja a gonosz lélek tevékenysége, hogy vagy ne hallja meg az Isten szavát, vagy ne kövesse – úgy ahogyan azt ő tette – a saját vágyát helyezve előtérbe.

 

De jó lenne látni előre, mélységében tetteink, döntéseink következményeit! Mennyire visszatartana bennünket!

 

Egy természetfilm részlete jut eszembe. Vízi mentők gyakorlatot tartottak, a feladat egy tengeröböl átúszása volt. Nekik nem nehézség pár kilométert úszni gondolták, és kell is az állandó kondíció, másképpen nem alkalmasok a mentésre.

A helikopter kidobta őket, s mindenki a part felé vette az irányt. Egyszer csak felbukkant egy delfin, majd egyre több. Örültek nekik, játszani akartak velük. Ám a delfinek egyre vadabbak lettek, körbevették őket immár tíznél is többen, állandó csapkodásukkal összeterelték őket egy szűk körbe, nem engedték, hogy bármelyikük kiússzon. Nagyon megrémültek, mert ilyen összehangolt delfin - támadásról még nem hallottak. A vezetőjük később hatalmas uszonyt látott a vízszint fölé emelkedni, egy óriási cápáét, amelyik egyenesen őket vette célba. A delfinek állandó körözésükkel fél órán át verték vissza a cápa támadásait, majd amikor az elment, a delfinek is feloldották a kört, elúsztak.

 

Az élet felszíne alá kell néznünk, úgy kell értelmet keresni a történéseknek! Ám ezt a magába zárkózó ember nem tudja megtenni, csak a felszínt fogja látni. Mekkora a mélysége Isten gazdagságának, tudásának, irgalmának! Az élet eseményei Isten előtt történnek, csak a nyitott, Istenre hangolt ember fogja föl, érti meg azokat! Ezért  legelső célunk, hogy e nyitottságot, mint valóság látásunk lehetőségét fönntartsuk, mert e nélkül elvesztünk.

Az Isten segítsége nélkül az ember képessége nagyon kevés! ( Még egy öböl átúszása is veszélyes.) Hát még egy egész élet – tenger  átélése!!

 

2./Az angyalok Izajás próféta és a jelenések könyve szerint szüntelen dicsőítik az Isten fönségét. Mi emberek, amikor liturgiánk legszentebb részéhez érkezünk ezért bekapcsolódunk e mennyei liturgiába. Először kerubok és szeráfok módjára énekelünk, miközben a nagybemenetben az oltárra viszi a pap a szent színeket magába foglaló kenyeret és bort, az átváltoztatás előtt pedig magunk is e szent éneket énekeljünk, melyet Izajás szerint az angyalok zengenek: szent, szent, szent a seregek Ura..”

Az ember az Istennel folyó párbeszédében „megérti a cselekedeteinek nagyszerűségét, és félelemmel áthatottan kiált fel: Szent vagy te Urunk, és fölségesek a te műveid, és nincsen szó, mely elégséges volna a te csodatételeid magasztalására…” ( vízszentelési imádság ). Az ember, aki egy kicsit betekintést nyer a gondviselő Isten műveibe, magasztalja őt ezért. Magasztaljátok az Úrat, a mi Istenünknek méltó dícséretet zengjetek…. dícsérjétek nap, hold, csillagok, éj sötét, nappalok, felhő hóvihar az Úrat… - és még sorolja 150. zsoltár, dicsérd Jeruzsálem és ti , szolgái az Úrat, dícsérjétek és magasztaljátok őt mindörökké.

A ma embere talán ezért oly sebzett, mert sok elfoglaltsága mellett nincs ideje Urát dicsérni.

 

A mai napon kérjük az angyalokat:

„Ó mennyei seregek fővezérei, kérünk titeket, mi méltatlanok, hogy imáitok által vegyetek minket körül mennyei és dicsőséges szárnyaitok árnyékával, és oltalmazzatok meg bennünket…!”  Ámen.


prédikáció 2009.11.1

Gondolatok az evangéliumról: a magvető ( Lk. 8, 5 – 15 )

 

Az evangéliumi szakaszban Jézus az Isten emberrel kapcsolatos tervéről, annak kiteljesedéséről illetve ennek akadályairól tanít.

 

1. A tanítás – bár sehol meg nem nevezi – de végső soron az emberről, emberiségről, rólam szól. Isten magvetésének célja az emberiség, az egyes ember, benne az én termés hozásom, üdvözülésem. Ennek érdekében fejti ki Isten – a magvető – a fáradtságot. Tehát Isten „dolgozik értem „”, az üdvösségemért, nem hagy, hagyott el!! Ezt soha ne felejtsük el, a későbbi, talán reménytelennek tűnő helyzetben sem!!

 

2. Az Isten, hogy elérhessem a nekem szánt jót, az üdvösséget, hinti a magvát. Nem adja meg magát az üdvösségét, ad hozzá valamit, ami az én közreműködésemmel – és az Ő segítségével – elvezethet a terméshozás állapotába. De itt is vigyáznunk kell, csak elvezethet. A példabeszéd felsorolja a terméshozás akadályait, melyeket így magyaráz meg:

- az „útfélre hullók”: hallgatják a tanítást, de eljön az ördög és kitépi szívükből.

- a köves talajra hullók: meghallgatják, de nem ver bennük gyökeret.. a próba idején hűtlenné válnak,

- a szúrós bogáncs közé hullók: meghallgatják, de az élet gondjai, javai, élvezetei meggátolják őket, hogy teremjenek.

 

3. Jézus első helyen említi, mint egyik legfőbb akadályt a gonosz lelket, az ördögöt, aki megpróbálja kitépni az ember szívéből az örök élet magvát! Micsoda szemtelenség, mekkora erőt érez magában, ha ilyenre merészkedik. Ha pedig ilyet gondol, meg is van az ereje hozzá. Az ember, aki csak a maga erejében hisz, aki azt hiszi, hogy ő lesz az erősebb, aki e csatát Isten nélkül akarja megoldani, veszíteni fog. Milyen finoman, rafináltan teszi e tevékenységét. Megbújhat még a legjobbnak, legártatlanabbnak vélt dolgok mögött is.

Az egyház hagyománya mint legfőbb veszélyeket említi meg a hét fő bűnt, melyek alattomosan pusztítják el e lelket, választják el az embert istentől, s így az magára maradva az ördög játszóterévé válik.

 

A kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség, ha beköltözik az ember lelkébe és átveszi annak irányítását, jajj az embernek.

 Pedig de sokszor gondoljuk ( kevélyen ) „majd én megmutatom”!, na velem ez nem történik meg”… aztán később sopánkodhatunk, ha őszintén megvizsgáljuk magunkat! Pl. „..Én akkor hagyom abba az ivást, amikor akarom… és akkor szakítok egy rossz szokással amikor akarok” – mondták sokan, mondják , mondjuk. Aztán nézzük csak meg!! Mi lett sok csodálatosan indult életből, házasságból csupán azért, mert „ velem ez nem történhet meg” volt a jelszó! Majd az ördög bebizonyítja, hogy sem te, sem én nem vagyok kivétel!

A fösvénység nem is tűnik bűnnek, mert azt csinálok a magaméval, amit akarok, ha segítek másnak, ha nem – tartja a mai ember. Nekem is alig jut, nem dőzsölök, be kell osztani – hangzanak a kifogások. Aki nem tud ajándékozni, mindig csak várja a másik ember segítségét, előbb utóbb tényleg olyan gyenge lesz, hogy saját kelepcéjében csak vánszorog az élet útján. Mindig fájni fog neki az élet, hogy őrajta senki sem segít, az ő bajával senki nem törődik. Hány testvérünk vergődik ebben az „ ördögi szegénységben”!

 

A bujaság ma egyenesen az erény köntösében akar tündökölni! Sajnos már azon rég túl vagyunk, amikor csupán a fiatalok versenyeztek azon, ki hamarabb veszíti el a szüzességét, mert olyan ciki, maradi dolognak tisztának lenni. Már ott tartunk, hogy a felnőtt réteg is beszállt ebbe a versenybe: ki tud meghökkentőbb, erkölcsi korlátot minél jobban felrúgó és minél züllesztőbb módon élni természetével, szexualitásával. A divat nagy része a szexualitás hangsúlyozását tűzi ki célul, mellyel megfosztja a fiatalokat a ész és erkölcs fényében meghozott döntés esélyétől is. A „nyitott házasságok „ vagy az „ addig maradunk együtt, amíg mindkettőnknek jó „ típusú, a házasságot leváltó együttélési forma a jövő társadalmi bombáját hordozza magával.

 

Az irigység lelkülete a családokban, munkahelyeken, közösségekben a feszültség állandó gerjesztője. Ne elégedj meg, többet akarj, ne engedd, hogy eltapossanak hozzáállás azt akarja sugallni, hogy állandóan harcolni kell önmagamért. Ahol azonban ez a lelkület jelen van, ott nagy baj van: Ismerjük a házi áldást: ahol béke, ott öröm… áldás…Isten… ott szükség nincsen!! De ahol nincs béke, ott nincs jelen Isten!!

 

A torkosságot ma talán nem is értjük, hisz mindent habzsolni szeretünk. Nézzük csak meg, hogy „szegénységünkben „ a bevásárló központokban mekkora kocsikkal toljuk a pénztárakhoz az árút. Mennyi fölösleges dolgot veszünk meg, mert éppen megtetszett! Már nem kell tudósnak lenni, mindenki láthatja, hogy a túltápláltság talán több embert betegít meg, mint az éhezés. Egyszer egy eltávozott testvérünk, hátrahagyott holmiját hozták el a szeretetszolgálatba, 20 kabát, bunda, 20 öltöny… összesen 200 zsák anyag volt!!

 

A harag mintha nem is létezne ma, hisz mindig a másik a hibás. E lelkület gyümölcse, hogy a lépcsőházban élők sem ismerik egymást, mert „én nem haragszom rá, csak kerülöm.” Ettől kezdve a másik nem létezik számomra. Ez a tökéletes ellentéte az irgalmas atya magatartásának, szeretetének. A harag meggyilkolja a szeretetet. Jézus többször is figyelmeztet, hogy Mennyei Atyánk irgalma csak attól függ, hogy mi gyakoroljuk – e az irgalmat egymás között. Az egyházunk tanítása szerint a haragot tartó nem kaphat feloldozást bűne alól mindaddig, amíg meg nem bocsátott! Hány érvénytelen szentgyónás van!!

 

A jóra való restség ellen a mindennapok becsületes munka által történő megszentelése már- már csak egy kevesek Don Quijott-i megszállott magatartásának tűnik. A használt ki az Isten adta időt helyett a minimális energiával elért eredmény is jó. Az iskolában tétlenkedő, puskázó, így az élet versenyében lemaradó diák útja rohamléptekkel vezet a segélyes lét irányában. Majd lesz valahogy, mondják sokan, ezzel elvárják, hogy mások munkájukkal az ő elvárásait kiszolgálják. Ez az életcél nem Istentől, hanem igen is az ördögtől származik.

 

Lám, milyen sok akadály áll a célba érés útjába! Isten azonban mindig kész a segítségre, hisz ő buzdít: bármit kértek… hittel… megkapjátok! Aki hittel kéri, alázattal befogadja, és állhatatosan kitartva hozzá teszi a maga kis „földjét”, abban győz az isteni MAG!

 

vége a vasárnapi prédikáció oldalnak

(c) by Kicsák György parochus 2005 

Naptár:

November 2018
VHKSzCsPSz
 1  2  3
 4  5  6  7  8  9  10
 11  12  13  14 15 16  17
 18  19  20  21  22  23  24
 25  26  27  28  29  30

Pontos idő:

Névnap:

Ma 2018. 11. 15, csütörtök, Albert, Lipót napja van.

Keresés a portálon :

Szlogen :

:: Urunk színeváltozása Görög Katolikus Egyházközösség

Hírlevélrefunkciók:

Kicsák György parochus
H-3580 Tiszaújváros, Bartók B. u. 22.
Vezetékes: 06-49/540-430; Mobil: 06-30/740-4448
gorogkategyhaz@ominet.hu
www.epiphania-tiszaujvaros.hu

ApacheMYSQL
54.91.203.233 :: 71714 | Betöltési Idő: 0.003842 másodperc alatt. | Utolsó Frissítés: 2018.11.15.